Artikulációs zavar

A kiejtés tisztaságának olyan zavara, melyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. A hibás artikuláció hátterében működéses vagy szervi okok állhatnak.

Tünetei: a beszédhangok kihagyása (alália), torzítása (diszlália), cseréje (paralália)

Leggyakoribb oka:

  • artikulációs mozgásügyetlenség,
  • fejletlen finommotorika,
  • pontatlan hallásfigyelem,
  • beszédészlelési elmaradás
  • fogsorzáródási rendellenesség
  • környezeti tényezők (pl.: helytelen képzés preferálása, rossz minta)
  • beszédszervek rendellenességei ( pl.: túl nagy/túl kicsi nyelv, rövid nyelvfék, bénulások)


Mikortól indokolt a terápia megkezdése?

Abban az esetben, ha a gyermek életkorából adódóan (3-4 évesen) még nem ejt, vagy tévesen képez bizonyos hangokat/hangcsoportokat, a terápia megkezdése még nem indokolt, hiszen ekkor még nem beszélhetünk zavarról. A legtöbb esetben 5 éves kortól, az iskolázást megelőző évben szükséges a beavatkozás, amikorra már elvárható a beszédhangok megléte, helyes képzése. Amennyiben súlyos, 8-10 hangra is kiterjed a zavar, 4 éves korban el kell kezdeni a fejlesztést, hiszen ebben az esetben több időre van szükség a pontos artikuláció eléréséhez. A terápia célja, hogy beiskolázásra a gyermekek beszéde könnyen érthető, tiszta legyen.

A terápia/foglalkozás felépítése:

  1. Artikulációs bázis erősítése (ajak-, nyelv-, fúvó- és szívógyakorlatokkal)
  2. Auditív differenciálás (a fejleszteni kívánt hang kihallása különböző hangok közül, szótagokból, szavakból; később a hang pontos helyének meghatározása a szóban)
  3. Hangfejlesztés (játékosan hangutánzókkal, vagy dirkekt módon a beszédszervek helyének pontos beállításával)
  4. Rögzítés (rövid hangkapcsolatokban a kialakított hang stabilizálása)
  5. Automatizálás (általában képek megnevezésével szavakban, szókapcsolatokban, mondatokban, szövegekben)
  6. Motoros differenciálás (abban az esetben, amikor a gyermek korábban cserélte a kialakított hangot egy másikkal, szükséges olyan szótagokat, szavakat, mondatokat megnevezni, melyben mind a két fonéma szerepel)


Ki segíthet?

A sikeres terápiához szükséges a logopédus, szülő, pedagógus együttműködése. A rendszeres gyakorlásban, a logopédus munkájának támogatásában a szülőknek nagy szerepe van. Az óvónők, tanítónők főként a már kialakított hangok tiszta kiejtésének felhívására, ezzel a beszédhang automatizálásában segíti a gyermek artikulációját.

Fel↑