Kiemelt kép

gyakori kérdések

Gyermekem logopédiára jár. Mivel segíthetem a logopédus munkáját?

A logopédiai kezelést nagymértékben erősítheti a támogató szülői magatartás. Sokat tehetünk gyermekünk mielőbbi sikeres logopédiai fejlesztése érdekében, ha megfogadjuk az alábbi tanácsokat:

Gyakoroljuk rendszeresen a logopédustól kapott feladatokat nyugodt, otthoni körülmények között! Különösen igaz ez a pöszeterápia elején szereplő ajak- és nyelvgyakorlatokra, melyeket naponta, mindig tükör előtt végezzünk. Az ajak, a nyelv mozgásának ügyesítése megkönnyíti a hangok helyes ejtésének kialakításához nélkülözhetetlen nyelvállás létrehozását. Sokszor 1-2 mm-rel elmozdított nyelv „kijavítja” a pösze hangocskát.

Hangsúlyozzuk a gyermeknek a logopédia fontosságát. Fejezzük ezt ki azzal is, hogy a logopédus által kért felszerelést (pl. nagy alakú vázlatfüzet, papír zsebkendő, ragasztó, esetleg fejlesztő kiadványok) mindig visszük az órákra, és a foglakozásokra pontosan érkezünk. A feladattudat kialakítása az iskolakezdést is megkönnyíti.

A logopédus által javasolt kiegészítő vizsgálatokat (foniátriai, audiológiai, fül-orr-gégészeti, pszichológiai) mindenképpen végeztessük el, és az eredményről tájékoztassuk a logopédust! Bizonyos esetekben (pl. erőltetett vagy fátyolos hangképzés esetén) nem is kezdhető el a logopédiai terápia orvosi javaslat hiányában. Az audiológiai vizsgálat fényt deríthet olyan, a mindennapi életet nem zavaró, nem feltűnő hallásproblémára, ami a hasonló hangok (pl. sz-z-c) megkülönböztetését teszi lehetetlenné a gyermek számára.

Rendszeresen olvassunk mesét a gyermeknek, amiről utána közösen beszélgethetünk!

„Az alma nem esik messze a fájától” – bizony ez igaz a nyelvhasználatra is. Éppen ezért törekedjünk rá, hogy a gyermek számára jó beszédpélda legyünk. Beszéljünk normál tempóban, jól artikulálva, dallamosan. A beszédhibákat ne javítsuk, csak akkor, ha a logopédus javasolja.

Számítunk az együttműködésükre, hiszen közös célunk, hogy a gyermek tisztán és helyesen beszéljen, mert ez alapfeltétele az írás- és olvasáselsajátításnak, illetve tágabb értelemben a tudásszerzésnek.


Gyermekem 2 és fél éves és nem beszél. Mit tegyek? Én szavak nélkül is megértem, de…

Lényegében a beszédkedv és a beszéd megjelenése nagyban függ a gyermek környezetétől, amelyben fontosabb szerepet tölt be a szoros anya-gyermek kapcsolat, mint az értelmi képességei. A mai rohanó és felgyorsult világunkban fontosnak tartjuk, hogy az első percektől tudatosan figyelemmel kísérjük a beszéd fejlődését.

Ha a gyermeknek 2 éves kora körül még nem jelennek meg az első szavai, vagy hónapok óta nem növekedett a szavainak száma, akkor ajánlatos utánajárnunk, hogy mi lehet ennek az oka!

 Ha a gyermek fiú, akkor 2 és fél éves korától figyeljünk többek között ezekre: megjelennek-e az első szavak, bővül-e a szavak száma. Akkor is érdemes szakemberhez fordulni, ha a kisgyermek beszédét csak a szűk családi kör érti meg. Ha a gyermeknek nagyobb az orrmandulája, szájon át lélegzik, gyakoriak a hurutos megbetegedések, akkor érdemes fül-orr-gégészt is felkeresni. Fontos az audiológiai szakvizsgálat, hogy a szakorvosok kizárhassák a hallászavar vagy halláscsökkenés lehetőségét. Amennyiben a hallásvizsgálat nem mutat eltérést és egyéb organikus elváltozás sincs, akkor mindenképpen fel kell keresni egy logopédus szakembert. A szakember anamnézis felvétele után, megfigyeli a gyermeket, felméri a beszédszintjét. Szükség esetén megkezdi a terápiát. Sokszor megkésett beszédfejlődésről vagy fejlődési diszfáziáról van szó, ez esetben a logopédiai terápia hatására megindul a beszédfejlődés. A logopédiai terápia a beszéd „beindulása” után is folytatódik, hisz nagyon fontos, hogy a gyermek minden nyelvi és egyéb képességbeli elmaradását behozza.

Előszeretettel javasoljuk a beszédindítás és a mozgásfejlesztés párhuzamos alkalmazását, hiszen e két részterület kiegészíti és erősíti egymást. A mozgásfejlesztés nem csupán a gyermek mozgására van jó hatással, hanem a mozgáson keresztül segíti az agyi érési folyamatokat, és ezáltal a beszéd beindulását is.

Az időben megkezdett logopédiai terápia hatására az elmaradás behozható. Nagyon fontos azonban a logopédus utasításait követni. Amíg a gyermek sokat és szívesen nem beszél, ne kezdjük el javítgatni a kiejtését, nehogy a beszédkedve elmenjen, s a beindult beszédfejlődés megrekedjen!

Óvodás gyermekem dadogni kezdett. Sok mindent nem értek, és meg vagyok ijedve!

A dadogás az a beszédzavar, amely érthető módon a leginkább megijeszti a szülőket, a gyermek családját, s biztos, hogy a lehető legrövidebb időn belül felkeresik a logopédus szakembert.

Mitől alakul ki a dadogás?

Mai tudásunk alapján nem világos mi okozza a dadogást. Általánosan elfogadott vélemény szerint, a dadogás kialakulásában testi, lelki, környezeti, örökletes hatások egyaránt szerepet játszanak. De ha már megvan, kiváltani stresszel, erős izgalmi állapottal lehet.

Van-e rá gyógymód?

Mai tudásunk szerint van rá gyógymód, szakszerű kezelés. Ami biztos, hogy ha nem foglalkoznak vele, önmagától nem „gyógyul” meg. Minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb eséllyel javítható a dadogás. De ahogy a dadogók különbözőek, a számukra megfelelő terápiás eljárások, az elért eredmények, a gyógyulás mértéke is változó lehet.

Miért nem dadog a gyerek otthon?

A dadogás nem a beszédnek a hibája, hanem a dadogó magatartásának, a külvilág felé jelentkező zavara. A dadogó számára „meghibásodott” az összeköttetés a külvilággal. Otthon biztonságban érezheti magát, ahol egyértelműek a szabályok, elvárások, ismertek az emberek. A külső környezet: a más emberek, a más helyzetek, az esetleges változások, félelmet, bizonytalanságot, frusztrációt kelthetnek benne, ami kedvez a dadogás megjelenésének.

Miért olvas, mond verset folyékonyan, megakadás nélkül?

Mivel a dadogás a gyermek saját magatartásának, saját gondolatai, érzései kifejeződésének a beszédben megjelenő zavara, amikor verset mond, vagy olvas, nem a saját gondolatait, érzéseit közvetíti, hanem valaki másét: íróét, költőjét…Ez igaz lehet a szerepjátékokra is, amikor pl. egy mesehős szövegét mondja el megakadás nélkül.


Rekedt, fátyolos a gyermekem hangja. Mi már megszoktuk, de azt mondják, menjünk vele orvoshoz.

A tartósan fennálló rekedtség a beszédhangképzés olyan zavara, mely szervi tünetek, vagy helytelen hanghasználat, esetleg mindkettő hatására alakulhat ki. Ekkor mondjuk azt, hogy a gyermek diszfóniás.

Igen gyakori, hogy a szülőknek, a családtagoknak, akik nap, mint nap hallják a gyermeket, fel sem tűnik, hogy rekedt, fátyolos a kicsi hangja. A szülők számára sokszor érdekes, különleges hang hátterében azonban orvosi probléma húzódhat, melynek jobb utánajárni. Tartósan fennálló rekedtség esetén foniáterhez kell fordulni, aki meghatározza, hogy organikus (szervi) eredetű-e a hang elváltozása vagy működésbeli zavar-funkcionális diszfónia áll-e fenn. Abban az esetben, ha a diszfónia a helytelen hangképzés következtében alakult ki, a kezelés logopédus feladata, de fontos a diszfónia kialakulásához vezető okok feltárása, kezelése, megszüntetése is.

Kritikus kor lehet a 3 éves kor körüli dackorszak, erős indulatok megjelenése (a kisgyermek gyakran kiabál, hisztizik), valamint az 5-6 éves kor, amikor meg akarnak felelni a szülőnek, jól akarnak viselkedni, de ez nem mindig sikerül nekik. Fontosak az egyéni adottságok, mert ugyanolyan szituációban az egyik gyermek könnyen talál megoldást, míg a másik számára megoldhatatlan a helyzet s szorong emiatt. A gyermekek környezetére jellemző magas zajszintben érvényesülni próbáló óvodás sokszor kiabál, nyakán az izmok megfeszülnek, az erek kidagadnak, arca kipirul. Szemmel láthatólag erőlködik.

A diszfóniás hang tulajdonságai közül a legjellemzőbb, hogy a hangszín az enyhén fátyolostól a rekedten át a suttogásig terjedhet. A hangmagasság a normálistól eltérően túl mély, túl hangos, nem csengő. A beszéd közbeni légzésre jellemző a felhúzott, feszített váll, a hasfal keménysége és „fordított” mozgása (a has nem belégzéskor, hanem kilégzéskor domborodik elő), a magas számú felületes, kapkodó belégzés.

A diszfónia nem tipikusan pszichoszomatikus betegség, viszont sokszor a belső feszültségek okozzák a hangképzés technikai zavarát, ami a későbbiekben már testi elváltozásokat is okozhat pl. hangszálcsomók kialakulását.

Rosszul nyel a gyermekem. Azt mondta az orvos, hogy „nyelvlökéses nyelése” van. Mit jelent ez?

A nyelvlökéses nyelés neve árulkodó. Következtethetünk arra, hogy a nyelés valamilyen rendellenes működéséről lehet szó. Ahhoz, hogy jobban megértsük ezt a hibás működést, érdemes megfigyelni mi történik a nyelvünkkel nyugalmi helyzetben, illetve nyelés közben.

Ideális esetben a nyelvünk hegye a felső fogsor mögötti területen pihen, nyelés közben pedig erről a kis hullámról indul el és hullámzó mozgást végez. Nyelvlökéses nyelés esetén a nyelv kicsúszik a fogak között, naponta több százszor erőt gyakorolva azokra. Így a fogazat előrenyomódását, esetenként nyitott harapást, a fogak kilazulását tapasztalhatjuk, amellyel gyakran együtt jár a t, d, l, n, sz, z, c, s, zs, cs hangok helytelen képzése.  A patológiás nyelést általában a vegyes fogazat kialakulásától számítjuk károsnak.

A helytelen nyelés kezelésével logopédus foglalkozik. A foglalkozást a fogszabályozás előtt, vagy azzal párhuzamosan kell elkezdeni, hiszen a helyes nyelés elsajátítása nélkül a nyelv továbbra is lökdösni fogja a fogakat. A nyelésterápiával egyidejűleg történik a hibásan képzett hangok javítása is.

A terápia eredményességét az intenzív otthoni gyakorlás, és a logopédus és ortodontus szoros együttes munkája határozza meg.

Valóban diszlexiás a gyermekem? Ha igen, mit tehetek, mint szülő?

A diszlexia a tanulási zavarok körébe tartozik, szó szerint gyengébb olvasást jelent normál intelligenciaszint mellett.

Sok jel mutathat már óvodás korban arra, hogy valami nincs rendben a gyermek fejlődésével, s ha így lesz az iskolában is, bizony sok nehézséggel kell szembenéznünk!

Melyek ezek a jelzések?

A tájékozódás területén gondjai vannak. Nehezen tájékozódik térben, vagy rajzolás közben a papírlapon. Bizonytalan a fent-lent, előtt-mögött, alatt-felett, a jobb-bal irányok differenciálásában.
Mozgásában is jellegzetes tünetek figyelhetők meg. Nagymozgása „mackós”, ügyetlen, gyakran elesik, labdázni nem szeret. Finommotoros mozgása koordinálatlan, a ceruzát rosszul fogja, esetleg két kezében cserélgeti, iránytévesztés, az ábrázolási készség gyengesége jellemzi.
Nehezen alakul ki a dominanciája, de fontos megjegyezni, hogy a balkezesség önmagában nem jelez diszlexia veszélyeztetettséget!
Nehezen tanul verseket, gyenge a ritmusérzéke.
Beszédére jellemző lehet a megkésett beszédindulás, a szegényes szókincs, a nehezen javuló pöszeség, a furcsa szavak használata (pl. villamos helyett „vimmalos”), szótorzítás, nyelvtanilag hibás beszéd, a beszédértés zavara. Jellegzetes tünet a „zöngétlen beszéd”. Doboz helyett toposzt, gomba helyett kompát, zsák helyett sákot mond, vagyis a zöngés mássalhangzókat zöngétlen párjukkal helyettesíti.

Az óvodákban a logopédusok elvégzik a diszlexia veszélyeztetettségét feltáró szűréseket, s szükség esetén megkezdik a prevenciót,azaz mindazon részképesség fejlesztését, amely majd a harmonikus olvasás-írás elsajátításához szükséges lesz.

Iskolás korban a tünetek hasonlóak az óvodáskori tünetekhez, de már jellegzetes olvasási problémák is megjelennek. Betűtévesztések, betűkihagyások vagy betoldások, szótagokban, szavakban a betűk sorrendjének megfordítása, visszafele olvasás is előfordul. Mindezek megjelenhetnek a gyermek írott munkájában is. Nehezen differenciálja a hasonló formájú (b-d), hasonló hangzású (sz-z) betűket, a hosszú és rövid hangokat. Az egybeírás-külön írás területén komoly gondokkal küzd, írása rendetlen. Figyelme szétszórt. Magatartási zavarok jelentkezhetnek. Lehet visszahúzódó, gátlásos vagy épp ellenkezőleg, agresszív, kötekedő.

A diszlexia vizsgálata és javítása logopédiai feladat. Az idejében megkezdett logopédiai fejlesztés hatására a tünetek enyhülnek, a gyermek egyre több sikerélményhez jut, az olvasás örömforrássá válik.


Gyermekemnél a róka „jóka”, a sárga „szárga”. 
Mikor forduljunk logopédushoz?

A pöszeség a beszéd tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés. Így például, míg a francia nyelvterületen a „r” hangot az uvula pörgetésével ejtik, addig a magyar szülők logopédus segítségét kérik, ha gyermekük a torkában kezdi pörgetni a „róka” szót. Az angol anyanyelvűek előszeretettel képzik a sziszegő (sz, z, c) hangokat, vagy a „t,d,n” hangokat a két fogsor között. Nálunk, ezen hangok fogközi ejtése torz, helytelen és nem esztétikus.

A gyermekek beszédtanulásuk kezdetén nem minden hangot tudnak tökéletesen ejteni, előfordulnak torzítások, különféle hibák. Ha a kisgyermek hallásával nincs probléma, és beszédszervei is épek, akkor úgy 4–4,5 éves korára spontán javulnak a hangképzési hibák. Megfelelő beszédfejlődés során először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját még nem, pl. a sapka szó helyetti szapka ejtésnél így javít: nem szapka, hanem szapka. A következő fok, amikor már a saját hibáját is érzékeli: nem szapka, de még nem tudom kimondani, majd végül, amikor már ténylegesen javít: nem szapka, hanem sapka. Ebben az esetben nincs szükség logopédiai kezelésre.

Abban az esetben, ha 4,5-5 éves kor körül még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor már pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet egy vagy több hangot. Amennyiben csak néhány hangnál van gond, részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség tünete lehet hangkihagyás (pl. hajó helyett „ajó”), felcserélés (pl. tyúk helyett „túk”), és torz ejtés egyaránt (pl. sz hang ejtésekor a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat emellett a beszédszervek ügyetlensége, a nyelv és a mimikai izmok gyengesége, de gyakran lenőtt nyelvfékkel is találkozhatunk. Az okok feltárása a logopédus feladata, a helyes hangejtés elsajátítása pedig csapatmunkát feltételez, melyben a logopédus, a szülők és a gyermekkel foglalkozó pedagógus egymás tevékenységét támogatva segítik a gyermeket.

A logopédiai terápia fontos része az otthoni gyakorlás, a szülő közreműködése így nélkülözhetetlen. Egy-egy beszédhang beépüléséhez folyamatos gyakorlás, napi szintű odafigyelés szükséges, ezért mi azt tanácsoljuk a szülőknek, hogy lehetőleg naponta 10-15 percet szánjanak erre. Érdemes valamilyen szokásos napi rutinhoz kötni, pl. a nyelvtornázást fogmosáshoz, amikor a gyermek úgyis a tükör előtt van, vagy amikor az új hang helyes képzését szeretnénk megtanítani. Fontos, hogy mindig csak annyit kérjen számon a szülő, amennyit már a logopédussal megtanult a gyermek ( tehát pl. ha az adott beszédhangot csak szó elején gyakorolták, akkor még ne erőltesse szó közben vagy végén, mert ez még nem fog neki menni, és csak elveszi a kedvét). Viszont, ha már a hangot mondatokban, versekben is gyakorolták, otthon spontán beszéd közben már nyugodtan javíthatják a rosszul rögzült hangokat. Ez az állandó odafigyelés teszi lehetővé, hogy az adott beszédhang beépüljön a gyermek beszédébe, a szülő ezzel tudja segíteni és könnyíteni a logopédus munkáját. És bár ezek az otthoni kis házi feladatok sokszor fárasztónak tűnhetnek, ne felejtsük, hogy ezek is hozzájárulnak az iskolai életre való felkészüléshez.

Fel↑