Rezonancia zavarok (orrhangzós beszéd)

Normál nazalitásnak nevezzük az emberi beszéd kellemes esztétikai hatású élettani orrhangzós színezetét. A nazális színezet mértéke több tényezőtől függ. Ilyen például a beszélt nyelv, a szövegben előforduló hangzók, a beszélő személy és a rezonátor üregek állapota.

A nazalitás normáltól való eltérését rinofóniának nevezzük. Ha a fiziológiás nazalitás csökken, hiponazalitásról azaz zárt orhhangzósságról, ha fokozódik, hipernazalitásról azaz nyílt orrhangzósságról beszélünk.

Zárt orrhangzósságot okoz a kiáramló levegő útjában lévő akadály (pl. eldugult orr, megnagyobbodott orrmandula). Ebben az esetben jellegzetes „dáthás” beszédet észlelünk. A magánhangzók színezetében dünnyögő hang jelenik meg, a „m”, „n”, „ny” hangok helyett „b”, „d”, „gy” hangokat ejt a páciens.

Nyílt orrhangzósságot okoz a lágyszájpad elégtelen működése (pl. szájpadhasadék). A nyílt orrhangzósság súlyos beszédhibát eredményez, mely mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók (különösen a felpattanó hangok: „p”, „b”, „t”, „d”, „k”, „g”, sziszegő hangok) területére kiterjed, mert ezeknek a hangoknak a képzéséhez a képzés során nem képes elegendő levegőt koncentrálni a páciens.

A két alaptípus egyidejű előfordulás esetén kevert formáról beszélünk.

Zárt orrhangzósság kezelése fül-orr-gégészeti kompetencia, míg a nyílt orrhangzósság esetében az orvos és a logopédus szoros szakmai együttműködése szükséges.

Szájpadhasadékos gyermekeknél elengedhetetlen a rendszeres logopédiai gondozás, ugyanis az eredményes hasadékzárás ellenére kialakulhat a lágyszájpad rövidülése, renyhe funkciója, ami közvetetten érintheti a hallást, táplálkozási, nyelési nehézségeket is okozhat, de mindenekelőtt a beszéd kialakulását befolyásolja hátrányosan. Jellemzi a megkésett beszédfejlődés, az orrhangzós hangszín és a hibás artikuláció. Eltérően más beszédhibáktól, melyek néhány hónapos kezeléssel rendeződnek, orrhangzós beszéd esetén a logopédus a gyermek első életévétől kezdve az elérhető legesztétikusabb beszéd kialakításáig kezeli a gyermeket. A rendszeres terápia általában a gyermek 3 éves korától kb. 6-7 éves koráig terjedő időszak. Kezdésének nincs meghatározott ideje. Amikor a gyermek már együttműködik, képes a játékos foglalkozásokon részt venni, megül a tükör előtt és elfogadja a logopédus irányítását, egyszóval érett a beszédjavító foglalkozásokra, a logopédiai kezelést meg kell indítani. Téves az a gyakran hallott felfogás, hogy amíg nincs minden műtét elvégezve, addig a logopédiai kezelést nem kell elkezdeni.

A logopédiai kezelés formái

- Logopédiai óvoda. A gyermek minden nap intenzív logopédiai fejlesztésben részesül. Az óvodai program igazodik a beszédfejlesztési programhoz. A gyermek szükség esetén kiegészítő terápiákon is részt vesz (Ayres-terápia, Delecató-terápia, HRG…).

- Normál óvodai keretek közt, óvodában dolgozó vagy az óvodába kijáró logopédus heti 2-3 alkalommal az óvodában kezeli a gyermeket. A kezelés időtartama a terhelhetőségtől függően 25-45 perc. A kezelés lehet egyéni vagy csoportos.

- Ambuláns kezelési forma az, mikor a szülő rendszeresen elviszi gyermekét beszédjavító központba, vagy egészségügyi intézmény keretén belül működő logopédiai állomásra. A kezelés időtartama itt is hasonló a fentihez, de a foglalkozás általában egyéni.

Felvilágosítás

Elsődleges feladatunknak tekintjük, hogy akár a szülést követő egy-két napon belül hozzánk forduló szülőket megnyugtassuk, és biztosítsuk arról, hogy gyermekük beszéde a rendszeres logopédiai foglalkozások eredményeképpen tiszta és érthető lesz. Az első találkozáson elmondjuk, hogy mit várhatnak, körülbelül mikor indul a gyermek beszédfejlődése. Mi várható a hangszínt és az artikulációt illetően. Elmondjuk, hogyan segíthetik a beszéd időbeni indulását. A táplálkozást illetően is tanácsokat tudunk adni.

Home-training

Amikor a gyermek még kicsi, és nem elég érett a rendszeres logopédiai foglalkozásokra, akkor logopédus irányítása mellett, otthon a szülő olyan gyakorlatokat végez vele, amelyek megalapozzák, előkészítik a rendszeres logopédiai fejlesztést. Ebben az időszakban a logopédus figyelemmel kíséri a beszédfejlődés egyes szakaszait: a gagyogást, az első szavak megjelenését, a szókincs bővülését stb. Tanácsokat ad olyan gyakorlatok végzéséhez, amelyek nem igénylik a gyermek aktív közreműködését (pl.: az ajkak passzív tornáztatása) Mikor a gyermek már eléri a 12-18 hónapos kort, bevonható olyan játékokba, amelyek beszédét bátorítják, beszédszerveit ügyesítik. Ilyenek pl. a játékos ajak- és nyelvgyakorlatok, a fújó-, szívógyakorlatok, melyek a lágyszájpad működését kedvező irányban befolyásolják, a hallási figyelem fejlesztését szolgáló játékok, melyek előkészítik az egyes beszédhangok közötti különbségek felismerését. A home-training ideje alatt a szülők 3-6 havonta felkeresik a logopédust, megbeszélik az otthon végzett gyakorlatok eredményességét, és választ kapnak minden felmerülő kérdésükre.

Rendszeres logopédiai terápia:

A rendszeres logopédiai terápiának három nagy szakasza van.

1. Beszédindítás:

Ha a gyermek még egyáltalán nem vagy csak igen keveset beszél, a rendszeres logopédiai kezelés a megkésett beszédfejlődés terápiájával kezdődik. A terápia kiindulási alapja mindig a gyermek aktuális fejlettségi szintje, tudása. Ezért fontos, hogy a logopédus a gyermek beszéd- és nyelvi funkcióját folyamatos vizsgálatokkal feltérképezze. Ebben a kezelési szakaszban a gyermeket hangadásra, beszédbeli megnyilvánulásra motiváljuk, fejlesztjük a beszédmegértését, bővítjük a gyermek szókincsét, nevet adunk az őt körülvevő tárgyaknak, passzív szókincsét aktivizáljuk. Segítünk a mondatok kialakításában, érzéseinek, gondolatainak megfogalmazásában, kifejezésében, az összefüggő beszéd fejlődésében. Ekkor a beszéd tartalmi fejlesztése áll a terápia középpontjában. Az artikuláció javítása addig, amíg a gyermek nem beszél sokat és szívesen, nem kezdődik el, mert fennállhat annak az esélye, hogy a javítgatások miatt a gyermek beszédkedve csökken, a beszédfejlődés megreked.

2. Intenzív beszédjavítási szakasz:

Előkészítő gyakorlatokkal fejlesztjük az artikulációs mozgásokat, szájpadtornával, fúvó- és szívó gyakorlatokkal javítjuk a lágyszájpad renyhe működését. Az intenzív beszédjavítási szakban kezdjük el az egyes beszédhangok fejlesztését, rögzítését és automatizálását szavakban, mondatokban, versekben és a mindennapi folyamatos beszédben. A környezet, mindenekelőtt a szülők aktív bevonásával biztosítjuk a rendszeres otthoni gyakorlást. Ehhez nyújt segítséget a logopédus által a gyermek számára egyénileg elkészített logopédiai füzet, mely tartalmazza az egyes gyakorlatok részletes leírását, gyakorló képanyagot, verseket, mondókákat. Különböző fejlesztő feladatlapok, színező lapok biztosítják, hogy a gyermek szívesen vegye elő otthon a füzetét, szüleivel, testvéreivel együtt. A hangfelvételek rögzítik az egyes beszédfejlődési szakaszokat, segítik a terápiát, és motiválják a gyermekeket. Különböző forgalomban lévő logopédiai könyvek, játékok, számítógépes programok szintén színesíthetik a munkát.

Ne felejtsék el, hogy soha ne kívánjanak olyat gyermeküktől, amit még nem tanult, amit még nem képes kiejteni, mindig csak annyit kérjenek számon tőle, amennyit már elsajátított, de azt kérjék következetesen.

A kezelés ezen szakaszában dől el, hogy szükség van-e úgynevezett beszédjavító műtétre, garatplasztikára. Erről a gyermeket kezelő orvosok és a logopédus közösen döntenek. Vannak gyerekek, akiknél erre a műtétre nincs szükség, mert beszédük jól érthető, tiszta, hangjuk egyáltalán nem vagy csak alig orrhangzós színezetű. Azokban az esetekben, amikor a beszédfejlődés nem kielégítő, a beszédhangok kialakítása nehézségekbe ütközik, amikor az orrhangzósság nagyfokú, elkerülhetetlen a garatplasztika-műtét. Ideális, ha erre a műtétre a beiskolázás előtti utolsó évben még sor kerül, és a műtét után még marad idő intenzív logopédiai fejlesztésre.

Nem nagy baj, ha egy-két hang (leggyakrabban az „r” hang) nem alakul ki az iskolás korra, hisz az első iskolai évben erre még lehetőség van. A cél azonban az, hogy mire a gyermek iskolába kerül, a lehető legtisztábban beszéljen, hogy az írás, az olvasás elsajátítása zökkenőmentes legyen, hogy a gyermek társai közé könnyen beilleszkedjen. Ezért a beszédbiztonság megteremtése mellett erősítenünk kell a gyermek önbizalmát, önértékelését a teljes értékű szocializáció megvalósítása érdekében.

3. Utógondozás:

A hasadékos gyermekek beszédterápiáját a fogszabályozás befejezéséig az esetek túlnyomó többségében nem tudjuk lezárni. A fogsorzáródási rendellenesség, a hiányos, szabálytalan fogazat is beszédhibát okoz. Ezért nagyon fontos, hogy a kapcsolattartás a beiskolázáskor ne szakadjon meg. A szülők rendszeresen, évente legalább egyszer keressék fel gyermekük logopédusát, aki adott időben, a fogszabályzás lezárása után folytathatja és befejezheti a logopédiai korrekciót. Így érhető el a gyermek tiszta artikulációja, ami a logopédiai utógondozás végét is jelenti.

Fel↑